0

10 - Hogyan teremtsünk magunk körül rokonszenves légkört?

Szepes Mária:A mindennapi élet mágiája

10.

Hogyan teremtsünk magunk körül rokonszenves légkört?

A környezettel való szívélyes, megértő, áldozatkész magatartással. Ez persze csak akkor mágikus hatású, ha őszinte. Ha nemcsak hidegen számító elméleti tétel, hanem megismerésünk, meggyőződésünk által fakasztott életforrás, amely lelkesít és szüntelenül új erőkkel tölt fel bennünket. Ez a forrás minden egyes individuum lényegében ott rejtőzik, de csak egészen merész, nagyvonalú operációk, végiggondolt gondolatok szabadíthatják ki zárlatából.

A különféle gőgös feltételek, kedvetlen elhúzódás, jogosnak vélt sérelmek szofizmái, fanyar szentenciák, hogy "az embereken nem lehet segíteni, az emberek nem érdemlik meg, az emberek hálátlan, ostoba, eredendően gonosz szörnyszülöttek" - alaposan eltorlaszolják ezt a vénát, noha tartalmuk relatíve igaznak tűnik. Alátámasztásukra rengeteg példát lehet találni akkor, ha ezt a szemszöget ültettük be magunkba. Csakhogy e relatív, kényelmes és sokaknak oly tetszetős áligazság egy magasabb rendű, tehát átfogóbb szemléletből kiindulva a legnagyobb és legártalmasabb hazugság. Aki ilyen becsmérlő, unott vagy keserűen kárörvendő módon lemond embertársairól, az saját megváltásáról mondott le, mert a lények titkos, mély összefüggésekkel egymáshoz tartoznak, sőt azonosak egymással. A tudatlanság, amelyet megvetünk, a mi tudatlanságunk. Az önző elzárkózás a mi egoizmusunk. Az infantilis-animális felelőtlenség, amely az emberek tömegeit lenyűgözve tartja, a mi, még fel nem nevelt éretlenségünk és szabadon burjánzó démonizmusunk.

Egy kerubi szintézis lehetőségéből szemlélve a teljes valóság képét, logikus, hogy e világ megváltása is a mi feladatunk. E mindenképpen végrehajtandó feladat különféle tennivalóit életünk jelenségei, próbái s azokkal az emberekkel való viszonylataink jelölik ki, akiket sorsunk provokatív, vagy inspiratív okokból hozzánk irányít. Vajon elgondolható-e, hogy a hatalmas összefüggések, egymásra hatások univerzális konstrukciójában éppen ezek az emberek és éppen ezek a jelenségek kerültek véletlenül utunkba?

Ha megvizsgáljuk az emberek jellemét, akiktől szenvedünk, akiktől félünk, akiket megvetünk vagy akiket gyűlölünk, biztosak lehetünk benne, hogy egy kíméletlenül lefolytatott mélypszichológiai egoásatás folyamatában minden tulajdonságukat viszontláthatjuk önmagunkban rejtetten, elintézetlenül, kórképző lappangásban. Mert jegyezzük meg, hogy a világon semmi mástól nem félünk, csak a bennünk lapuló haláltól. Semmit nem utálunk úgy, mint saját jellemünk titkos gyöngeségeit és hiányait. Amitől másokban iszonyodni vélünk, ununk, amit másokban üldözünk, támadunk, az a saját eltorzult kényelemszeretetünk tudatos, kitartó áldozatkészséggé hangolódik át.

Kétségtelen, hogy minden konstruktív gondolatunk, minden gyógyító szavunk és áldozatunk a beteg világ beteg emberiségéért vívott messiási küzdelem.

Az emberekkel e legbenső, titkos összefüggés alapján nemcsak érdemes, hanem magasabb kötelesség is foglalkozni, mert ismerjük őket. Mert létünk misztériumjátékának dramaturgiája sorsunkba szőtte sorsukat. Bajaik, gyöngéik, problémáik feltárultak előttünk. Segítenünk kell rajtuk legjobb tudásunk szerint, mert ez a cselekmény belső, isteni törvény. Segítenünk kell rajtuk úgy, ahogy leginkább el tudják fogadni, tettel, szóval, érzéssel, hallgatással vagy példával. Tapintatosan, nagy intuícióval és határtalan megértéssel. Igen. Ezért születtünk. Életünknek ez egyik főfeladata. Nincs ennél fontosabb dolgunk, mert minden önös, bokros problémánk csak ennek a segítségével oldódhat meg.

A környezetünkkel szemben tanúsított jóindulat láthatatlan, pszichomagnetikus zónát teremt körülöttünk. Vonz. Megnyugtat. E pszichikai atmoszféra semlegesíti a rosszhiszemű intrikát, feltéve, hogy mi magunk nem váltunk e rosszindulat belső felvevő állomásává. Ennek az aurának olyan szuggesztív hatása van, hogy hiába mondanak rosszat rólunk, egyszeri megjelenésünk mindenkiben felkelti a meggyőződést, hogy a rágalom nem lehet igaz. Ha azonban valaki gyűlölködő természetű, s gyakran kíméletlenül ostorozza embertársai hibáit, akkor a pszichikai atmoszférája megromlik. Általában aki túl sokat foglalkozik kicsinyes, alacsonyrendű dolgokkal, az végül beszennyeződik, átitatódik ezekkel, és úgy árasztja magából pszichikai emanációikat, mint szennycsatornák tisztogatója a bűzt.

Beszéltünk már a gondolatok teremtő hatásáról s arról, hogy a gondolat valójában anyag. Agyunk ugyanúgy működik, mint egy rádió-adóállomás. Minden sötét, romboló gondolat hasonló rezgésű rövidhullámnak felel meg, és a mélytudat rétegeiben kitűnő felvevő állomások működnek. Semmit el nem gondolhatunk egy bizonyos érzés vagy indulat intenzitásával, anélkül hogy környezetünk tudattalanja erről tudomást ne szerezne. Márpedig a gyűlölet, féltékenység, rosszindulat, irigység igen heves indulattöltést jelentenek. A szenvedélyes ember rendkívül erős gondolathullámokat küld ki. Ez okozza a nyomasztó, taszító érzést, amelyet némely ember szenzitív egyénekben előidéz.

Az egyensúly, a semleges, tiszta, jóindulattal áthatott harmónia alacsony frekvenciájú hullámokat bocsát ki. Az alacsony frekvenciájú hullámok elpihentetnek, megnyugtatnak. Az öröm magas frekvenciájú hullámokat bocsát ki, s ezek a gondolathullámok stimulálnak. Mindkettő gyógyító hatású, s a lények pszichikai együttélésének békéjét eredményezik.

A szenvedélyes, romboló érzések és gondolatok fertőznek, bágyasztanak, vámpirizálnak. A szenvedély emanációja olyan, mint a túl erős, édes, buja illat. Izgat, erotizál, de fejfájást okoz végül. Az indulatok mocsárpárákat, lázt gőzölögnek. Közelségüket senki se viseli el tartósan, mert megbetegszik, kimerül tőle. A lélek egészséges ösztöne előbb-utóbb menekülésre késztet mindenkit az ilyen egyéniség közeléből.

Konstruktív benső magatartással, szép és magasrendű ideák emanációjával mély, hálás rokonszenvhúrokat zengetünk meg környezetünkben, éppen úgy, ahogy két egymás mellett álló hárfa húrjai közül az egyik megpendítésével megszólalásra bírjuk a másikat is. Ez a rokonszenves légkör megteremtésének titka.

forrás: Szepes Mária:A mindennapi élet mágiája
Boszikám Jósdája